142. Zsoltár (1-11)
Hallgasd meg imádságomat, Uram, könyörgésem szavára figyelj,
hallgass meg, mert hű és igaz vagy!
Ne szállj perbe szolgáddal,
hiszen egy élő sem igaz előtted.
Mert ellenség üldöz engem, földre tiporja életem,
sötétségbe taszít, mint régen meghaltat.
Elcsüggedt bennem a lélek,
szívem megdermedt bensőmben.
Visszaemlékezem a régi napokra,
végiggondolom minden tettedet,
átgondolom, amit kezed művelt.
Kitárom feléd kezemet,
mint aszú föld, szomjazik utánad lelkem.
Siess, Uram, hallgass meg,
mert elfárad bennem a lélek!
Ne rejtsd el arcodat előlem,
mert olyan leszek, mint a sírba szállók!
Hadd érezzem irgalmad minden reggel,
hiszen tebenned bízom!
Mutasd meg, melyik úton járjak,
lelkemet hozzád emelem!
Ellenségeimtől ments meg, Uram,
oltalmat nálad keresek.
Taníts meg, miként teljesítsem akaratod,
hiszen te vagy Istenem.
Jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Tarts életben nevedért, Uram,
vezess ki engem a gyötrelemből igaz voltodban!
fotó: pexels.com