A canterburyi érsek első útja Rómába vezet

A találkozó baráti hangulatban, lelkes előkészületek között született. Mullally beiktatási szertartásán öt katolikus érsek vett részt, a pápa és az érsek találkozását pedig három angol és walesi bíboros készítette elő. A két felekezet közötti kapcsolat 1966-ban szűnt meg elutasítónak lenni. Erre utalt az anglikán egyház vezetője, amikor nyilatkozatában kifejtette az utazás, valamint a Vatikán és a brit nemzeti egyház közötti párbeszéd elmélyülésének ténye feletti örömét. Sokat sejtető a tény, hogy a canterburyi érsekség feje nem az anglikán világ valamely központját látogatja meg először, hanem éppen a Katolikus Egyház központját. Vannak, akik úgy vélik, Sarah Mullally a maga módján későbbi afrikai útjának erkölcsi alapjait készíti elő.

A nemzetközi anglikán szövetségen belüli szakadás központja ugyanis éppen Afrika, amelynek hagyományos vallási közösségei nehezen fogadják el a női papság jelenségét. Azt pedig, hogy a teljes anglikán felekezet legfőbb hivatalát ne férfi töltse be, elképzelhetetlennek tartják. Római megjelenése, fellépése a pápával azonban reményei szerint segítségére lehet majd a jegek olvasztásában. Hiszen a római egyházfő a világ egyik legjelentősebb erkölcsi vezetője, aki egy szigorúan patriarkális rangsor tetején áll. Korábban, a Donald Trump részéről ért támadások alkalmával az új canterburyi érsek nyilvánosan foglalt állást a pápa mellett.

Hirdetés
Katolikus.sk webshop

A reformációt követő első anglikán vezető, aki Rómába látogatott el, Michael Ramsey érsek volt 1966-ban. Ennek kapcsán sokan arra számítottak, hogy megindul a két közösség újraegyesülése. Ez azonban többször meghiúsult a nők pappá szentelésének kérdésén, valamint az eucharisztia mibenlétének vitáján. A jelen körülmények valóban egyedülállók, ezért nagyon sokan előrelépést várnak az ökumenikus közeledés terén. Mullally kifejtette azon reményét, hogy a személyes találkozások, az ima és a hivatalos teológiai tanácskozás új fejezetet nyithat az anglikán–katolikus kapcsolatban. Felmerül azonban a kérdés, van-e még akár lépésnyi mozgástere a Katolikus Egyháznak anélkül, hogy ne fordítsa ki saját doktrínáját. A megoldás végeredményben régen adott az egységre: az Anyaszentegyház tárt karokkal várja a visszatérni kívánó gyermekeit!