Május 11-én emlékezik az Egyház Boldog Salkaházi Sára alakjára, arra a kassai születésű szerzetesnőre, aki a II. világháború legsötétebb időszakában üldözöttek százainak nyújtott menedéket, végül pedig saját életét áldozta másokért.
1899. május 11-én született Kassán. Fiatal korától élénk érdeklődést mutatott az irodalom, az újságírás és a közélet iránt. Tanítói oklevelet szerzett, dolgozott pedagógusként, majd könyvkötőként is, miközben rendszeresen publikált magyar nyelvű lapokban. Már fiatalon érzékenyen reagált korának társadalmi kérdéseire, írásaiban különösen a szegények, a nők és a kiszolgáltatott emberek helyzete foglalkoztatta.
Életének fordulópontját az jelentette, amikor megismerte a Szociális Testvérek Társasága közösségét. 1929-ben lépett be a rendbe, és hamarosan a karitatív munka egyik meghatározó alakjává vált. Komáromban karitászszervezőként, hitoktatóként és szerkesztőként dolgozott, miközben női közösségeket szervezett és országos előadásokat tartott.
Missziós hivatást érzett magában, és eredetileg Brazíliába szeretett volna menni. A történelem azonban más utat szánt neki. A háború éveiben Budapesten maradt, ahol üldözött zsidókat és menekülő embereket bújtatott a rend házaiban. Több otthont is létrehozott dolgozó nők számára, és a háborús évek egyre növekvő embertelenségében is az evangéliumi szeretet útját próbálta követni.
1940-ben örökfogadalmat tett. Jelmondata ez lett:
„Alleluja! Ecce ego, mitte me!” – „Íme, itt vagyok, küldj engem!”
Életfelajánlását titokban tette meg: kész volt arra, hogy életét adja az Egyházért, rendtársaiért és az üldözöttekért.
december 27-én a nyilasok körülzárták a Bokréta utcai munkásnőotthont Budapesten, ahol zsidókat rejtegettek. Salkaházi Sára ekkor nem tartózkodott az épületben, így megmenekülhetett volna. Mégis visszatért. Tudatosan vállalta a sorsközösséget azokkal, akiket védelmezett.
A nyilasok több társával együtt a Duna-partra hurcolták, majd kivégezték. A visszaemlékezések szerint közvetlenül halála előtt letérdelt, keresztet vetett, és imádkozva nézett gyilkosaira.
Áldozata nem merült feledésbe. Yad Vashem a Világ Igaza kitüntetéssel tisztelgett emléke előtt, és fát ültettek tiszteletére Jeruzsálemben. Boldoggá avatását a Szentszék 2006-ban engedélyezte, a boldoggá avatási szertartást pedig Budapesten tartották meg.
Boldog Salkaházi Sára élete ma is emlékeztet arra, hogy a keresztény hit nem pusztán szavakból áll. Vannak pillanatok a történelemben, amikor az evangéliumot nemcsak hirdetni kell, hanem megélni – akár az élet árán is.
fotó: közösségi média