2026. április 13-án, félöttől Fatimai engesztelő imatalálkozó kezdődött a Bodollói Sarlós-Boldogasszony filiális templomban. A szentmise főcelebránsa főtisztelendő Makovics István, kihelyezett jánoki lelkipásztor volt, akivel együtt misézett főtisztelendő Kondás András, Homrogd-i görögkatolikus parókus, ünnepi szónok, valamint Pásztor Lorenzo, karitász lelkész és Gábor Bertalan szepsi esperesplébános…
Orgonált, és az énekeket vezette Bányász Emőke, okleveles kántor. Felolvasott Pekár József. A Mária Rádió élőközvetítését a komáromi stúdióban Tóth Szilveszter, a templomban Cehelnik István, Király Antal okleveles mérnök önkéntesek vezették. A képi közvetítést Kuzma Norbert, okleveles mérnök és leánya Zoé Barbara biztosította.
Melega Mária, a Mária Rádió önkéntese a szentmise előtti felvezetőjében elmondta, hogy a mai ittlétünk ismét a testvériség világméretű kibontakozását kívánta szolgálni. Természetesen, mint mindig, most is imádkoztunk és a legszentebb áldozat is a szentmise előtt elhangzott szándékokra volt bemutatva. Bizalommal imádkoztunk betegeink testi – lelki gyógyulásáért is, elhunyt szeretteinkért és azon szándékokra, amelyeket ki-ki a szívében hozott ide, vagy otthon a rádiókészülékeknél fogalmazott meg.
Imádkoztunk és a Boldogságos Szent Szűz anyai oltalmát és pártfogását kértük a Közel-Kelet és az ukrajnai háborús konfliktus békés rendezéséért is, és hogy országaink és népeink itt a Kárpát-medencében ezután is Mária népe és országai legyenek. Maroknyi népünk – úgy, mint egykor, 1456-ban Nándorfehérvárnál – most is megálljt parancsoljon a világ és benne Európa elkereszténytelenítése fondorlatos igyekezetének.
A szentmise végén Ing. Király Antal mondott ismételt köszönetet. Köszönjük, hogy ismét együtt imádkoztunk – határtalanul, mondta. Adja Isten, hogy kitartásunk és elkötelezettségünk maradandó legyen. Örömmel közölte, hogy a legközelebbi lelki találkozónk itt Bodollón, május 13-án – szerdán – lesz fél öt órai kezdettel.
Minden hivatás szeretetből születik – idézte a boldogemlékű Szentatyát, Ferenc pápát. Isten minden embert meghívott, hogy gyermekei legyünk. Mindnyájunkra sajátos feladatot bízott, hogy odaajándékozva Neki önmagunkat, még inkább közelebb kerüljünk Hozzá és egymáshoz. Minden férfi, nő és gyermek annak a misztikus testnek a tagja, amelynek feje maga Jézus Krisztus, akinek személyében – a pap – különös küldetést tölt be.
A pap sajátos identitásával, önazonosságával könnyeket töröl le. Elsősorban imádságával – amikor egy-egy konkrét helyzetet visz Isten színe elé: “Uram, íme, akit szeretsz, beteg.” (vö. Jn 11,3). Másodsorban – a szentmisével – az önzetlen eucharisztikus felajánlással, aminek alaplényege, a pap egy egész életre szóló önfelajánlása, önátadása. Ez nem pusztán elméleti készséget jelent a vértanúságra, hanem radikális elfogadását annak a ténynek: a pap itt és most azért van, hogy Isten akaratát teljesítve, lemondjon saját elképzeléséről. Tanulmányait, munkáját, sőt pihenését is és minden egyes döntését – legyen az egy életre szóló, vagy hétköznapi választás – mindent alárendeljen az evangélium hiteles szolgálatnak.
Harmadsorban pedig azzal a tudattal, hogy mindezt a szolgálatot alázattal akarja megvalósítani. Vagyis, hogy bár mindnyájan csetlő-botló zarándokok vagyunk, akik rászorulnak a kölcsönös imára, a papok még inkább azoknál, akiket szolgálni vannak hivatottak.
Bízzunk az ima hathatós erejében, amelyet itt is – a Szűzanya imádságos iskolájában – rendszeresen terjesztünk a Mindenható elé. Ilyen értelemben és megfontolással megkülönböztetett nagy tisztelettel és szeretettel köszöntöttük főtisztelendő Kondás András, görögkatolikus parókust, az ünnepi szónokot, valamint lélekben egykori plébánosunkat, Dr. Szmolnyiczki Bélát és Karch Krisztián káplán atyát. Mindketten a közelmúltban ünnepelték, illetve ünneplik születésük évfordulóját. Köszönjük, hogy lelkipásztori munkájukat. Imádkoztunk hivatásuk teljességéért, hogy továbbra is megálljt tudjanak parancsolni a Sátánnak és csatlósainak. Legyenek alkalmas eszközök Isten kezében, hogy papi szolgálatuk segítse elűzni a gonoszlelkeket és távol tudjanak tartani minden testi-lelki betegséget. Áldásuk hordozza magában az isteni kegyelem hatékony erejét. Amit megáldanak, az legyen egészen tisztává és mentessé minden ártó hatalomtól. Áldásuk által távozzék onnét és szűnjék meg minden titkos kór. Ne üssön ott tanyát a gonoszlélek, ne verjen ott gyökeret a rontás szelleme. Szűnjék meg ott a lopakodó Sátán minden cselszövése. Kértük számukra a Szentlélek erejét is, hogy tegye őket erőssé hivatásukban és a Sátán minden támadásával szemben élvezzenek védelmet, pártfogást és oltalmat.
Imádkoztunk jubiláló Czingely Jánosért is, a kurzilliós mozgalom egyik oszlopos tagjáért is, köszönet és hála minden őszinte igyekezetéért és készségéért – dekolóresz!
Tegnap volt 79 éve, hogy 1947. április 12-én megkezdődött áldott elődeink erőszakos kitelepítése a szülőföldről. Hála Istennek, minden fondorlat, erőszak és megfélemlítés ellenére a gonoszság terve nem sikerült. Itt vagyunk, megmaradtunk, hűségesen őrizve és továbbadva őseink hitvallását, nyelvi és népi identitását, hovatartozását.
Ezt az összetartozást volt hivatva megerősíteni a perkupai hívek jelenléte is, akik immár 20 éve rendszeresen járnak ide, a Szűzanya iskolájába, hogy imájukkal bizonyítsák a határtalan összetartozás lehetőségét és fontosságát.
Jó volt hallgatni és hallani a Bányász Emőke vezette énekeket, valamint Lisovszky Áron, a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpont diákjának az isteni irgalmasság énekimádságát.
A mai ittlétünk ismét a testvériség világméretű kibontakozását szolgálta. Természetesen, mint mindig, most is imádkoztunk a szentmise előtt elhangzott szándékokra. Bizalommal imádkoztunk betegeink testi – lelki gyógyulásáért, elhunyt szeretteinkért és azon szándékokra, amelyeket ki-ki a szívében hozott ide, vagy otthon a rádiókészülékek előtt fogalmazott meg.
Imádkoztunk és kértük a Boldogságos Szent Szűz anyai oltalmát és pártfogását a Közel-Kelet és az ukrajnai háborús konfliktus békés rendezéséért is, és hogy országaink és népeink itt a Kárpát-medencében ezután is Mária népe és országai legyenek.
Adja Isten, hogy a különböző járványok elmúltával újból visszaszokjunk a templomba és gyakrabban imádkozzunk és engeszteljünk. Imádkoztunk továbbá a bérmálkozásra készülőkért is, hogy felkészülésük és felkészítésük a Szentírás tanításának fényében, a szentségek méltó vétele, a testvéri közösség és az irgalmas cselekedetek őszinte gyakorlása által vallási életük elmélyítését szolgálja.
Sajnos, a minap a képernyőkön szomorú tényeknek lehettünk a szemtanúi – népünk egy fia a Hősök tere színpadján nyilvánosan a nemi szervét mutogatta az ujjongó tömegnek. Ezért az Istenkáromló szemérmetlen és erkölcstelen tettért is bocsánatot kértünk. Imádkoztunk népünk fia megtéréséért, hogy bűnös tettét beismerve mihamarabb kiengesztelődjen Istennel, népünkkel és igazi önmagával.
Imádkoztunk azért is, hogy a Kárpát-medence, a Közép-Kelet Európa népei a történelem sebeire továbbra is együtt keressék és találják meg az Eucharisztiában a kölcsönös kiengesztelődés és megbocsátás forrását. A feltámadott Krisztus, az Atya világossága, a Szentlélek által, adja meg mindnyájunknak a Húsvét hitét, készségét, reményét, békéjét, örömét.
A közös, imádságos együttlét ismét reménykeltő volt, mert bár igaz, hogy talán nem voltunk, vagyunk mindig, mindnyájan a helyzet magaslatán. Vétkezünk és vétkeztünk Isten parancsai ellen. Könnyelműségből el-elhagyjuk, vagy elhagytuk ősi örökségünket: lelki és szellemi értékeinket, amiért ma itt Bodollón ismét különös bűnbánattal engeszteltünk, vezekeltünk és kulcsoltuk imára kezünket, hogy felismerve az idők jeleit a jövőben még bátrabban és nagyobb készséggel tudjuk felkínálni kevesünket a Gondviselésnek népünkért a hitben, a kultúrában és az anyanyelvben.
fotó: romkat.sk