Mielőtt XIV. Leó pápa elfoglalta volna Szent Péter székét, egyszerű misszionáriusként szolgált Peruban. Egykori ministránsai ma is élénken emlékeznek arra a fiatal papra, aki nem távolságot tartott, hanem közel akart kerülni az emberekhez – különösen a fiatalokhoz.
A ChurchPOP beszámolója szerint Robert Prevost atya 1985-ben érkezett Peru északnyugati részére, a kisvárosként ismert Chulucanas településre. Alig volt harmincéves, amikor megkezdte első missziós szolgálatát. Bár csupán egy évet töltött ott, az ottani közösség és különösen a fiatalok mély nyomot hagytak benne.
Az egykori ministránsok szerint a későbbi pápa nem csupán prédikált nekik, hanem valóban jelen volt az életükben. Szombat esti találkozókat szervezett, beszélgetett velük, próbálta megérteni gondjaikat és segíteni őket abban, hogy a hit ne puszta kötelesség, hanem személyes kapcsolat legyen Istennel.
Az egyik volt ministráns, Martin Feijo úgy emlékezett vissza, hogy fiatal fiúként természetesen inkább diszkóba vagy szórakozni vágytak, mint templomi programokra. Prevost atya azonban nem elítélni akarta őket, hanem elkísérni és irányt mutatni nekik.
Egy másik egykori ministráns, Rodolfo Yepez Castro arról beszélt, hogy a pap egyszer még egy rockkoncertre is elvitte a fiúkat. A perui „Grupo Rio” koncertjére saját maga vásárolta meg a belépőket jutalomként. Bár eleinte nem tervezte, hogy bemegy a rendezvényre, végül együtt maradt a fiatalokkal, és részt vett az esten.
A volt ministránsok szerint ez a gesztus sokkal többet jelentett egyszerű szórakozásnál. Azt érezték meg belőle, hogy papként is érti őket, és nem fél belépni az ő világukba. Évtizedekkel később is elsősorban hitelességére, kedvességére és bizalmat ébresztő személyiségére emlékeznek.
A történet jól mutatja: XIV. Leó pápa lelkipásztori stílusát már fiatal misszionáriusként is a közelség, az emberi kapcsolat és a személyes jelenlét határozta meg.
fotó: illusztráció/közösségi média